Feleki Kamill (teljes nevén: Feleki Kamill Tivadar, Törökbálint, 1908. augusztus 21. – Budapest, 1993. október 18.) Kossuth-díjas színművész, táncos, koreográfus, érdemes és kiváló művész.

Feleki Tivadar címíró és Schreiber Tekla Karolina fiaként született. 1914-ben a szűkös törökbálinti lakásukból átköltöztek a Lipót körút 27. számú ház második emeletének egyik nagyobb polgári lakásába. Feleki Kamill elemibe a Bazilika mellett található, Szent István téri iskolába járt négy évig, ezt követően a Markó utcai Főreál Gimnáziumban tanult.

Már 11 évesen eldöntötte (1919), hogy színész lesz, és 1922-től a Városligetben magánórákat vett egy artistától. 1926-ban beiratkozott Rákosi Szidi színészképzőjébe, és alig 1 év után Lázár Ödön szerződtette a Király Színházba. Kezdő létére rendkívül nagy fizetést kapott, és Gombaszögi Ella pártfogoltjaként a színésztársadalom is befogadta. 1929-1931 között külföldön adta elő Camillo Feleky néven különleges ügyességű táncszámait. Ekkortól kezdve ünnepelt táncos-komikus lett, többek között az Operettszínházban (1931–1935), a Komikusok Kabaréjában (1931–1932), a Royal Orfeumban (1933–1934), a Royal Revü Színházban (1935–1936), a Vígszínházban (1939–1941), a Városi Színházban (1937; 1939), a Pódium Írók Kabaréjában (1940–1941)-ben lépett fel. Rendszeres vendége volt a nyári színpadoknak (Erzsébetvárosi Színház, Márkus Parkszínpad stb.).

1932. augusztus 5-én Budapesten házasságot kötött a nála öt évvel idősebb, újpesti születésű Metzger Jozefa Hermina Annával, Metzger Rezső Ernő Ferenc és Somhegyi Ilona Erzsébet lányával.

1936 és 1938 között Lakner Bácsi Gyermekszínházának tánckoreográfusaként működött. 1941 és 1943 között Feleky Camill néven számtalan írását közölte a Film Színház Irodalom című hetilap Az én hasábom címmel.

A II. világháború után 1945-1949 között a Víg-, a Művész, a Magyar, a Belvárosi, majd a Modern és a Petőfi Színházban (1960–1964) játszott, végül visszatért az Operettszínházba. Közben vendégszerepelt - többek között - a József Attila és a Madách Színházban is. Sikerei helyszínéről, az Operettszínházból 1972-ben távozott, bár nem végleg. Utoljára 1978. június 9-én lépett színpadra, de filmekben az 1980-as évek végéig játszott. Utolsó éveit nagy szegénységben élte le.

Apró termete, kiművelt mozgáskultúrája és jellegzetes selypítése miatt elsősorban egyszerű, félénk kisembereket alakított.  

Forrás Wikipedia